Teljes név

Új felhasználó létrehozása

Új szerkesztői kapcsolat hozzáadása

Jelenlegi szerkesztői kapcsolatok

Szerkesztők kezelése

Szemetes

Megválaszolatlan hibajelentések

Felhasználók kezelése

ChLA lapok esetén a bibliográfiai cím csak "ChLA" lehet.

Írja le a talált hibát. Az adatlap gyűjtőjét értesítjük a hibáról.

Hiba bejelentése

Add meg az adatlapok azonosítóit, amelyeket exportálni szeretnél. Több azonosítót vesszővel, szóközzel vagy új sorral elválasztva is megadhatsz.

Adatlapok exportálása azonosító alapján

A CÍM mezőben kell kiválasztani a megnyíló ablakból az aktuális forrásgyűjteményt, mely rövidített hivatkozással kerül a mezőbe (a teljes címet az ablakban a kurzort a rövidítésre tolva nézhetjük meg, pl. CIL = Corpus Inscriptionum Latinarum). Miután a gyűjtő kitöltötte és elmentette az első Adatlapot, az Adatbázis automatikusan elmenti a CÍM-ben rögzített címet, így azt a gyűjtőnek csak szükség esetén kell megváltoztatnia. Ha a gyűjtő olyan gyűjteményből, folyóiratból gyűjt, amely a címlistában nem szerepel, a munkálat vezetőjével megállapodik az anyag rövidített jelölésében, ill. kéri az általa alkotott rövidítés csatolását a címlistához.

A SZÖVEG rovat második, KLASSZIKUS SZÖVEG mezejében kell rögzíteni a releváns szöveg klasszikus, normatív megfelelőjét. Célszerű a releváns szöveg mezőből a szöveget formázás nélkül ide másolni, majd ezt követően a normalizálást elvégezni, a megfelelő klasszikus szöveget létrehozni. Amennyiben egy adott szónak csak körülírással adható meg a klasszikus jelentése, azt zárójelben kell feltüntetni az adott szó után. Variáns értelmezések / jellel elválasztva adhatók meg. Egyéb tekintetben az LLDB adatlapok ugyanezen mezőjére vonatkozó előírások alkalmazandók.

A KLASSZIKUS SZÖVEG mezőbe úgy rögzítjük a releváns szöveg klasszikus, normatív megfelelőjét, hogy a megfelelő szöveget kisbetűkkel, rövidítéseket feloldva adjuk meg (u = u!), pl. adiutricis = AIVTRIC (a neveket ugyanakkor értelemszerűen nagy kezdőbetűvel, pl. Augusto AG helyett, AE 1983, 686, 4). Ha a releváns szöveg mezőben pl. PIENT[ISSIM ] áll, és csak két kiegészítési lehetőség van, akkor a klasszikus szövegben ilyenkor ezt írjuk: piissimo / piissimae, ha ennél több lehetőség van, ill. egyáltalán nem határozható meg az esetforma (amire a megjegyzésben utalunk), akkor ezt: piissim-. Ha a kiegészítés szövege egyáltalán nem határozható meg, és a releváns szöveg mezőben pl. BETTI[ ] áll, akkor a klasszikus szöveg mezőbe Vetti- kerül (és a megjegyzésben utalunk rá, hogy a Vettius név meghatározhatatlan esetformájáról van szó).

A SZÖVEG rovat első, RELEVÁNS SZÖVEG mezejébe a ChLA szövegkiadási gyakorlatának megfelelően kell rögzíteni az oklevél teljes szövegét (ideértve a zárójelek és sortörési jelek használatát is, valamint a sorok számozását is; ha a kiadás nem adja meg a sorok számozását, akkor legalább minden ötödik sor kezdeténél megadandó a sor száma felső indexbe tett arab számmal a sortörés jel után). A szöveget a digitalizált ChLA kiadásból kell ide másolni majd kijavítani a másolásból fakadó hibákat (téves betűket a megfelelő jó betűkkel kell helyettesíteni, illetve, ahol a másolás során eltűnt egyes betűk dőlt szedése, ott vissza kell azt állítani stb.). A ChLA-oklevél szövegében jelölt rövidítéseket itt is fel kell oldani és dőlt betűsen kell szedni vagy zárójelek közé kell tenni (az adott ChLA-kötet gyakorlatának megfelelően). A vonatkozó és a normatív (klasszikus) szöveg közötti különbségeket sárga háttérszínnel kell kiemelni. Az LLDB-adatlapok esetén más átírási gyakorlatot kell követni, ahhoz lásd az LLDB-lapok buborékszövegében foglaltakat.

a) A felirat releváns szövegét nagy betűkkel írjuk át, a ligatúrákat feloldva, de rövidítések feloldása nélkül (u = V!), pl. AIVTRIC = adiutricis; a nem kapitális betűkkel írt papiruszos és pergamenes szövegeket kis betűkkel (u = u!) írjuk át, az ezekben található jelölt rövidítések megjelenítéséhez lásd lentebb az f) pontot. A rövidítések feloldását a klasszikus szöveg mezőben adjuk meg, ezért a feloldások ()-el való megadása nem megengedett. b) Zárójelekkel ( )-lel jelöljük a gyűjtő által kihagyott, a vizsgált nyelvi anyag szempontjából nem releváns szövegrész helyét, pl. PVELLE () QVI = puellae () quae. c) Szögletes zárójelekkel, [ ]-el jelöljük az olvashatatlan részt az eredeti szövegben, és a szögletes zárójelek [ ] között reprodukáljuk nagybetűkkel a kiadó kiegészítését. Pl. ANOR[VM] = annorum, [P]IENTIS[SIMAE] = piisimae, [DEP]OSITIO = sepultura stb.  Ha a kiegészítendő résznél kezdődik vagy ér véget a felirat ránk maradt része, akkor csak az egyik szögletes zárójelet ] / [ használjuk önmagában, pl. ]ISCRIBI = inscribi, KARISSIM[ = carissimo / carissimae. Ha a kiegészítés szövege pontosan nem határozható meg, akkor csak addig a betűig reprodukáljuk a szöveget, ameddig egyértelmű, és utána egy betűközt (space) teszünk, pl. PIENT[ISSIM ] (klasszikus megfelelőjéhez vö. lentebb). Ha a kiegészítés szövege egyáltalán nem határozható meg, akkor a [ ] közé szintén egy betűközt (space) teszünk [ ], pl. BETTI[ ] (klasszikus megfelelőjéhez vö. lentebb). d) a gyűjtő által kérdésesnek, bizonytalan olvasatúnak tekintett szövegrész zárójelbe kerül, utána a zárójelen belül kérdőjelet írunk, pl. a duobus helyetti DVOB(I?)S esetén (RIU 83, 3.), mert itt éppen az adat helyén törött a kő (ezt amúgy a 7., ÉRTÉKELHETőSÉGI TÉNYEZőK rovatban jelezzük). e) új sort a kövön álló vonallal, | -al jelzünk (ALT Gr + w billentyűkombinációval beilleszthető); amennyiben az adat sor végén szerepel, a | jelet (felirat elején és végén pedig a || jelet) mindig ki kell tenni (ennek főként a szóvégi mássalhangzók hiánya esetén van jelentősége). Amennyiben a következő szó ugyanolyan hanggal kezdődik, mint amely a releváns szó végéről hiányzik, akkor a releváns szó utáni szót is kiírjuk, pl. a Marcianus servus helyetti MARCIANV | SER esetében (RIU 3, 672, 3-4.). f) Ha egy adatot tartalmazó szóban jelölt rövidítés van (ezt koraközépkori szövegekben rendszerint az adott betű feletti vonal jelzi, amit a kiadásban leggyakrabban a rövidítést feloldva dőlten szedett vagy zárójelek közötti betűkkel jeleznek), azt a releváns szöveg mezőben a megfelelő betű(k) feletti vonallal kell jelölni (azaz ◌̅  U+0305: Combining Overline), mint például monastiriu̅ = monasterium.

E rovat első RELEVÁNS SZÖVEG mezejébe kerül az adatokat tartalmazó releváns szövegrész, a másodikba pedig a gyűjtőtől generált klasszikus latin megfelelője. Az első mezőben azt a minimális szövegrészletet kell megadni, amely egyértelműen mutatja, hogy az adat a klasszikus normához képest milyen módosulásnak felel meg. Fonetikai-helyesírási jelenségnél ehhez leggyakrabban elegendő azt a szót megadni, amelyben a jelenség előfordul, pl. FECIRVNT vagy CARISIMO egyértelműen mutatja az eltérést, további szövegelemek nem szükségesek. Morfológiai, szintaktikai jelenségeknél általában szükséges azoknak a kontextuális elemeknek a megadása (a nem releváns részek kihagyásával, vö. 2.3.b), amelyek az adat meghatározását megalapozzák. Példák: a VISO alak önmagában még nem mutatja, hogy a klasszikus visu ablativus egy változatáról van szó, az EX VISO szintagma már igen; ez adandó meg. IVCVNDO PVERO dat. poss. jellege csak a teljes ARCA IVCVNDO PVERO szintagma idézésével illusztrálható. Lexikológiai innováció (neologizmus, újnak látszó kölcsönzés) esetében elegendő magának a szónak az idézése, mivel ezeknél az adatoknál későbbi részletes vizsgálatra van szükség, amelyet a gyűjtő munka közben nem végezhet el; a lexikológiai adatok ilyen értelemben indikatív jellegűek, a gyűjtő nem köteles (de nincs is tiltva attól, hogy) szótári kutatást végezni, hogy az adat relevanciájáról meggyőződjék. Ha az adat lexiko-szemantikai szempontból látszik relevánsnak, indokolt lehet a jelentést kidomborító szövegkörnyezet megadása. Példa: a credulitas szónak a szokott pejoratív, lebecsülő jelentésén kívül rendkívül ritkán előfordul specifikusan keresztény 'hithez való ragaszkodás' jelentése; ehhez azonban szélesebb szövegösszefüggésben idézendő: HVC IBIMVS ET NOS | SIT MODO SANCTA FIDES SIT PIA CREDVLITAS (CIL 12, 5350, 9-10).

A rovat célja, hogy a nyelvi analízis, illetve a nyelvi, szociolingvisztikai adat-értékelés megkönnyítése céljából a felirat típusát jelezze. A rovat alapértelmezett módon a feliratot nem keresztény, prózában írt, magánjellegű kőfeliratként határozza meg. Az ettől való eltéréseket kell a rovatban jelezni.